Belvárosi botanikus

Belvárosi botanikus

Büszke tölgyek, sötét titkok

Nemcsak a völgyet őrzik ám!

2017. március 01. - cbbeata

Tegyük a kezünket a szívünkre: ha feltenné nekünk valaki az obligát kérdést, hogy melyik fát tartjuk a leginkább magyarnak, nemzetünk szellemiségének leghitelesebb megtestesítőjének, vajon a tölgy lenne az első gondolatunk? Sajnos nagy valószínűséggel valami mesterségesen kitenyésztett vagy ki tudja, honnan szalajtott jöttmentre esne a választásunk, negatívan diszkriminálva ezzel hagyományos erdőalkotó fánkat. Az igazság az, hogy a tölgyek már elég otthonosan berendezkedtek a Kárpát-medencében, mire mi befutottunk. Az együtt töltött évszázadok alatt kissé hasonultunk is egymáshoz: a tölgyfa, mint az echte magyar ember, csupa jóság, nemesség és erő, de azért megvannak a, hm, a maga apró bogarai.

A tölgyfáról még a legcinikusabb élcelődők sem tudnak rosszat mondani. Vagy csak nem mernek: imponáló, robosztus termete, ami miatt az erdők királyának is tartják, elnémítja a gúnyolódó nyelveket. Nem ritkák a több száz éves példányok sem, országunk legöregebb fája például egy 800 év körüli kocsányos tölgy – a hagyomány és a diszkalkuliások szerint tisztán kivehető rajta nyom, amit Árpád lovának a kötőfékje vágott bele –, tehát sokójuknak már csak hajlott koruk miatt is kijár a tisztelet. Amit bizony meg is kapnak, ahol csak megtalálhatóak: érdemes megnézni, hány iskolát hívnak a világon Oak School-nak  – de van is mit tanulni tőlük! Ahelyett, hogy akciós fehérjeporból cserpákolt turmixszal próbálnák nyomatékosabbá tenni megjelenésüket, lassan, nyugodtan, elegánsan és ráérősen  cseperednek és gyarapodnak: először jön a magassági, majd a vastagsági növekedés, mondjuk ezt az emberek is így csinálják, csak a tölgyek kifejezetten szeretnek egyre szélesebbek lenni. Jó eséllyel lesz belőlük széllel, viharral, aszállyal, kártevőkkel dacoló sokat tapasztalt faóriás. Akik a kelta fahoroszkóp szerint tölgyek, büszkék lehetnek magukra!

 A tölgynek egyéb szimpatikus tulajdonságai is vannak. Barátságos, jószívű, nyitott, valóságos központja az erdei társasági életnek. Egy terebélyesebb tölgy akár egy elit belvárosi társasháznak is megfeleltethető (abból a fajtából, ami idővel egyre nagyobb lesz): apró emlősök, ízeltlábúak, különféle énekesmadarak népesítik be Makk Marci háza táját. Mivel ennyire pezseg körülötte az élet, ráadásul őshonos faként jól is érzi megát nálunk, megfontolandó, hogy esetleg mi magunk is ültethetnénk egy tölgyet, már csak puszta előrelátásból is. Gondoljunk csak arra, mennyi híres emberről neveztek el tölgyet: a mikepércsi Rákóczi-tölgyfája, Arany János híres tölgyei, Petőfi-tölgy Nagyaron… Nem árt tehát előrelátónak lenni: ha híresek leszünk, és nem lépünk idejében, nem lesz tölgyfa, amit rólunk nevezhetnek el!

Ám legyünk őszinték: nincsen rózsa tövis nélkül, családi szekrény csontváz nélkül. A tölgyfának is megvan a maga rejtegetnivalója. A sóstói tölgyerdő partvonalán meghúzódó Nyíregyházán felnőve egy megdönthetetlen alapigazságot már gyerekkoromban megtanultam: a tölgyfán élnek a kullancsok! Ott sunyítanak az ágakon, és műugróként vetődnek az arra járó gyanútlanokra. Ezért a tölgyerdőn, ha már oda vetett a balsorsunk, próbáljunk meg behúzott nyakkal, sietős tempóban átvágni, lehetőleg földre szegezett tekintettel: ha nem vesszük fel a kullanccsal a szemkontaktust, talán elkerülhetjük a támadást – intettek minket a tapasztalt öregek. Ha a Fegyveres Erők napján kivonult az erdei tornapályára akadályversenyre vagy számháborúzni az egész Hámán Kató úttörőcsapat, az aggodalmaskodó anyukák versenyt sopánkodtak: képesek kivinni őket oda! Ahol az a sok fa meg kullancs van!

Bizony, egyszer énrám is lecsapott az istennyila, igaz, az egy cserjés-bozótos mező volt, se erdő, se tölgy, de biztos onnan mászott a kullancs oda. A Gyakori kérdéseken innen, sőt még a vezetékes telefonon is innen, kétségbeesett szüleim csak a szomszédokat tudták körbeszaladni. Szerencsére a laikus bizonytalankodás a keleti végeken nem divat: a magabiztos tanácsok csak úgy röpködtek. Fájdalom, hiába: sajnos az én szüleim sosem voltak valami bevállalósak. Se zsírt nem akartak a kullancsra kenni, se pálinkás vattával nem borogatták. Még annyi kraft sem volt bennük, hogy a combom belső oldalán, ahová a kullancs bemászott, elnyomjanak egy szofit. Én is hiába mondtam, hogy a Szeleburdi családban a nagyapa benzint öntött a kullancsra, amikor a kutya nyakába ment: a nyolcvanas években hallgass volt a gyerek neve, nem úgy, mint ma, amikor a szülők családterapeutához rohannak, ha a gyerek hosszasabban pihen a padlón a pláza játékboltjában. Végül az ügyeleten kötöttünk ki, ahol a kullancstól halálra rémült fiatal doktornő egy csipesz segítségével ügyesen szétszakította a sokat szenvedett állatot. A bennem maradt kullancs-darab baljós mementóként sötétlett. Nyomott hangulat lett úrrá a családon. Apa az Orvos a családbant olvasgatta, anya ragtapasszal a kezében tanácstalankodott. Még azt se tudtuk, hogy vajon strandra lehet-e így menni. Az egyik ismerős szerint jól-van-az-ott, nem-lesz-semmi-baj. Egy másik szerint hát-az-semmiképp-ne-maradjon-ott. Végül körzeti orvos, beutaló, és egy sebész meg a szikéje fejezték be ezt a kalandos történetet – persze ne feledkezzünk meg annak két markos fiatalembernek a szerepéről sem, akiket gyereklefogási célból hívtak be a kórház folyosójáról.

Hát én nem mondom, hogy erről az egészről a tölgyfa tehet, de azért nem árt az óvatosság.

 

TERMÉSZETESEN a kullancsok a dús aljnövényzeten tanyáznak, abban a magasságban, ahol "áldozataik" mozgolódnak, és nem a fák tetejéből nézegetik a kilátást. Kiszedni pedig a gyógyszertárban kapható kullancs-eltávolító kanállal kell őket, és nem a fentebb körülironizált agyrém módszerekkel.

 

A jövő héten a munkahelyi szexuális zaklatásról és az aranyesőről tudhat meg érdekes dolgokat az idelátogató kedves olvasó.

A bejegyzés trackback címe:

https://belvarosibotanikus.blog.hu/api/trackback/id/tr712304969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása