Vannak, akik úgy gondolják, csak egy idegenből ideszabadult élősködő, aki kizsigereli a jó magyar földet. Liberálisabb szemléletűek szerint viszont külföldi származása ellenére olyan jól felvette a Kárpát-medence ritmusát, hogy nemcsak tökéletesen beilleszkedett, hanem egyenesen hazánk dicsőségét öregbíti. Az akácfa körül fellángoló viták rendre megzavarják az ország nyugalmát. Minél jobban beleássuk magunkat ebbe a szövevényes ügybe, annál több a homályos folt, a megválaszolatlan kérdés. Nehéz igazságot tenni, nehéz elfogulatlannak lenni.

Kontra

Az akácfa az USA területéről, azon belül is Pennsylvania állam vidékéről származik, ahol ugye, tudjuk, mik szoktak történni. Európában először egy francia botanikus honosította meg – nyilván valamennyien tisztában vagyunk azzal, mi mindent szoktak még a franciák csinálni. Ha pedig még azt is hozzáadjuk mindehhez, hogy hazánkban Mária Terézia szorgalmazta betelepítését, maradék kétségeink is elszállnak. Nyilván mindenki érti, mire gondolok.

Még a legelvetemültebb kozmopolita sem tagadhatja, hogy az akácfa masszív előretörésbe kezdett: erdeinknek már lassan a negyedét uralja, szívtelenül kiszorítva az őslakosokat. Igazi parazitaként nem különösebben szégyenlős, elveszi, ami, úgy véli, jár neki: négyszer annyi tápanyagot képes felvenni, mint a vele egyívású fák. A hozzá csapódott kétes identitású baktériumokkal együtt nitrogénnel szennyezik a talajt. A futóhomokot megkötve akadályozza a magyar földet a szabad mozgásban. Ha pedig egyszer már befurakodott valahová, emberfeletti erőfeszítéssel lehet csak megszabadulni tőle, olyan visszataszítóan erőszakos: a kivágott fa után visszamaradt tuskóról, hátramaradt gyökerekből és persze az elhullott magokból is visszaszaporodik. Az igazi vérszívó ismertetőjegyei ezek! De a legnagyobb arcátlanság, amit tett, hogy befurakodott a hungarikumok szent sorába. Alamuszisága sajnos még a legkiválóbb elméket és legigazabb magyarokat is képes volt megtéveszteni. Ha figyelembe vesszük, honnan is vetődött ide, persze nem lehet kérdéses, kik is állnak a dolog hátterében! Legyünk tehát résen valamennyien! Az akácfa mindenhol ott leselkedik!

Pro

Vannak, akiknek semmi sem szent! Újabban gyanús bomlasztó elemek fenekednek a jó magyar akácfa ellen. A nemzeti értékeket szembeköpők még eme nagyszerű növényt, amely évszázadok óta országunk jellegzetes fája, ékessége, is beszennyezik ocsmány vádjaikkal. Az akácfa, amit legnagyobb költőink és legszívhezszólóbb dalaink örökítettek meg, már akkor itt bólogatott, amikor a Tisza még nálunk született és halt meg, Árpád véreinek pedig nem Brüsszelből diktáltak.

Az akác olyan, mint a büszke magyar faj: szívós, erős, fája első osztályú. Fűtőértéke kiváló – mint ahogy mi is jól befűtünk majd a halódó Nyugatnak előbb-utóbb! Igaz, valamivel több tápanyagot vesz fel, mint a többi fa, de ezt betudhatjuk egy fiatalkorában felszedett rossz szokásnak – tudjuk ugye, fiatalság bolondság; mindenesetre az akácfa hajlandó önkritikát gyakorolni, és kissé visszafogni magát. Különben is, a férfiember és az akácfa, ha dolgozik, iszik is – meg persze eszik, amíg bír! De az akácfa meg is teszi a magáét. A vele szimbiózisban élő hasznos baktériumokkal megkötik a levegő nitrogénjét, így a talaj valósággal dúskálni fog e kiváló anyagban. A garázda futóhomokot megkötve nagyban hozzájárul a magyar táj harmonikus szépségének kialakításához. Nektárjából nagyszerű mézet készítenek a magyar méhek – sütheti már az asszony a gyerekeknek a finom mézest! Az akác kis igényű, hiszen úgy tartja, a kényelemszeretet kispolgári csökevény – neki nincs szüksége paplanos ágyra, csak a jó anyaföldre. És azt a darabka földet, amin megvetette a lábát, senki el nem veszi tőle, pláne nem külföldiek! Én azt mondom, magyar földbe magyar akácot!

Micsoda hazaszerető szavak! Bár az akácfa megítélése kérdéses, nemzetünk egységét nem bonthatja meg, hiszen arra szükség van a valódi ellenség elleni harcban. Mert harcolni fogunk, akácfákkal vagy nélkülük, a nemzet nagyságáért, régi dicsőségéért, és persze a tartós békéért.

Az alapos elméleti előkészítés után ideje megvizsgálni, hogy is töltik mindennapjaikat a konkrét akácfák. És ugyan hol találkozhatnánk trúbb akácokkal, mint egyik fő törzshelyükön, a homokdombos, cserebogárbrúgatós szép Nyírségben? A jövő héten arrafelé fogunk körbenézegetni.