Belvárosi botanikus

Belvárosi botanikus

Szemétdombon csövező csodaszer

Mi lappang a csalán bokrának megette, és hogyan profitálhatunk belőle?

2017. január 18. - cbbeata

Sokan csak addig jutottak el, hogy csíp. A valamivel tájékozottabbaknak esetleg a csalánteáról meg a csalánsamponról dereng valami. Pedig mennyi izgalmas dolgot lehet kezdeni vele! Fájdalom, ez is csak a jó magyar termőföld egy újabb kiaknázatlan – stílusosabban: parlagon heverő – nagy lehetősége. Szomorú ezt látni; azt meg pláne, hogy sokaknak sajnos fogalmuk sincs arról, hogy alig karnyújtásnyira tőlük várakozik a tutibiztos megoldás számos gondjukra-bajukra. Szellemesen mondva, égető megoldás az égető problémákra.

Aki egyszer veszi a fáradtságot és utánaolvas, mire képes ez a csodálatos növény, egyből átlátja, miért nem érdemes vesztegetni a pénzt az egészségügy fejlesztésére. Taj-kártyát szorongatva várakozni a körzetinél? Lejárt lemez! A természetes életmódjától elidegenedett ember attitűdje ez. A nagyokos orvostól kapott receptből nyugodtan hajtogassunk kishajót, írjuk rá, hogy PEACE, és engedjük le a legközelebbi folyón – aztán kapjunk magunkat és indulás, erdőre-mezőre, oda, ahol a csalán virul. Ehetjük, ihatjuk, kenhetjük, dörzsölhetjük, bele is feküdhetünk, csak jól járunk vele. Ha ily módon meggyógyultunk és új erőre kaptunk, egyéb élvezetek is várnak ránk. A csalánnal szexuális segédeszközként is próbálkozhatnak a bio életmód kedvelői. Csak meg kell kissé paskolgatni a férfiak ebben az élethelyzetben előtérbe kerülő testrészét, és a csípéstől kialakuló vérbőség hamar meghozza a kívánt hatást. Ha úgy érezzük, többéves kapcsolatunknak már kissé megtört a varázsa és leülepedett benne a szenvedély, egy alkalmas este sündörögjünk be sokat sejtető mosollyal és egy nagy csokor csalánnal a hálószobába: valószínűleg megtörténik a csoda!

A csalán más testi örömökben is részesíthet minket, ha ki tudjuk venni a módját. Megörvendezteti a haspókokat is: nincs is a csalánnál csodálatosabb csemege! Kora tavasszal főzni belőle egy kis főzeléket? Végülis elmegy, de valljuk be, nagy fantáziátlanság és élhetetlenség lenne itt megrekedni. Mivel a csalánért pénzt nem kell adni, és gyakorlatilag bárhol fellelhető, érdemes kisajtolni belőle, amit csak lehet. Kis találékonysággal tavasztól őszig ellehetünk vele. Az interneten jobbnál-jobb receptek sorakoznak, csupa kipróbált, ínycsiklandó finomság. Levesnek nyilván csakis a csalánkrém jöhet szóba, aztán kissé a mediterrán konyha felé húzva az irányt, jöhet egy csalános spagetti vagy gnocchi,  a gyerekeknek pedig finom csalános palacsintával kedveskedhetünk az ebéd végén. Ráadásul ha életünk meghatározó alapelve, hogy a trendek előtt járunk, pláne kihúzhatjuk magunkat. Míg a divatjamúlt hipszterek zabpehellyel meg chia pudinggal májerkednek, mi hangosan és jól artikuláltan kérjünk csak fél kiló csalánt a termelői piacon, a lemaradi népek nagy ámulatára. Előbb-utóbb úgyis felveszik az irányvonalat ők is: ha az egyik női magazin szerint „a karfiol az új rizs”, akkor én azt mondom, a csalán az új medvehagyma!

Kevesen tudják, hogy a csalánból ínséges időkben szőttek is; vászonhoz hasonló anyagot állítottak elő belőle. Hogy egy ilyen magas labdára a divat világa még hogy nem csapott le, rejtély. Remélhetőleg a nagy áttörés már nem várat sokáig magára. Első lépésként valószínűleg csalános fülbevalók, kendők és egyéb kiegészítők jelennek meg, majd a fast fashion boltokat árasztják el a csalánmintás pólók és alsógatyák. A „100% organic nettle” környezettudatos márka berobbanása után már csak egy lépés a haute couture divatbemutatók világa és a csillagos ég.

Azonban ideje felébredni és leszállni a földre. A csalán egyelőre még az árokparton lézeng jobb napokról álmodozva. Úgy látszik, nem igazán ért az önmenedzseléshez, úgyhogy ideje lenne kicsit megtolni a szekerét. Annyi mindenre jut az EU-s pályázati pénzekből, szeretném tudni, erre vajon miért nem? Pedig nem is feltétlenül kellene milliárdos projektekben, óriásplakátokban vagy közszolgálati tévés hirdetésekben gondolkodni. A csalán imidzséhez amúgy is jobban illik a kisebb ívű, provinciális hírverés. Ha például tartanak lecsó-, krumpli- vagy káposzta-napokat számos faluban, a csalánt is be lehetne nyomni valahogy a fősodorba. Kolbászfesztivál, pálinkafesztivál … mintha a csalán  nem lenne elég magyaros növény! Csalán nemzetközi napja hogyhogy nincs még? Ingyenes csalán az iskolai tízóraihoz? Ötletek már vannak. Csalán is van. És talán valahol, valaki már a szükséges kezdőtőkét is megpályázta. Innen már csak egy apró lépés a siker, a befutás és a pénzszagú diadal.

 

A finnyások és előkelőbbek, akik csak fintorognak az ilyen csalán-féle gumicsizmás növényekre, megnyugodhatnak: a jövő héten jóval szofisztikáltabb társaságba kerülünk, ugyanis a szent faként tisztelt páfrányfenyő osztja meg velünk évezredes tapasztalatait és nézeteit.

A bejegyzés trackback címe:

https://belvarosibotanikus.blog.hu/api/trackback/id/tr1412077773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása